Egy koncert nem egyszerűen az albumunk élő interpretációja hanem színpadi előadás.

Nem probléma a pénz. Két kézzel szórom. Egyszer egy fitying nélkül fogom találni magam de valahogy csak feltörök megint.

A Day At The Races minden apró részletében a miénk, minden hangjában mi vagyunk. Nem szerepeltek rajta vendégzenészek. Épp ezért nem is próbáljuk előadni élőben.

Hülyeség mikor valaki azzal jön hogy nincs mit csinálni egy bentlakásos iskolában. Amiket hallani róluk, többé-kevésbé igazak. A hatalmi harcok meg minden. Egyszer még az idétlen iskolaigazgató is rámszállt. Nem lepett meg mert a bentlakásos iskolák valahogy ilyenek... hiába nem te kötözködsz, egyszer ott találod magad valami kellős közepén. Ahogy a valós életben.

A pénz nem boldogít de azért átkozottul jó ha van!

A legtöbb dalom szerelmi ballada, szomorúságról, szenvedésről és fájdalomról szól, de ugyanakkor frivolak és gúnyosak is. Alapvetően ilyen a természetem.

Olyanok a dalaim mint az eldobható borotvák. Fogyasztásra készülnek. Meghallgatod, tetszik, odébblököd és jöhet a következő. Ez az eldobható pop.

Nem, én a holnapnak élek!

Egyszer Roger hajlakkot fújt Brian arcába egy kicsi, szellőzetlen öltözőben. Majdnem tettlegességig fajult a dolog.

Egyik este Roger világvége hangulatban volt és ledobálta a rohadt dobcuccait a színpadról. Épphogy nem talált el – ki is nyírhatott volna.

Az Isten szerelmére, ha vallomásokat akarnék tenni a nemi életemről, majd pont a The Sun-hoz megyek, mi? K..a élet hogy nem csinálnék ilyet, ahhoz túl intelligens vagyok.

A színpadon démoni vagyok. Amúgy meg csak selejt.

Állandóan azt kérdezgetik mi az üzenete a dalszövegeimnek. Általában azt mondom amit minden szerény költő szokott ha arra vetemedne valaki hogy szételemezze őket: olvasd el, drágám, ott van.

Az emberek félnek tőlem, azt hiszik elevenen felfalom őket. Pedig a valóságban nagyon félénk vagyok.

Mindenki azt hiszi hogy egy szörnyeteg vagyok.

Robert Plant volt mindig a kedvenc énekesem és egyszer nagyon szép dolgokat mondott rólam, mit szólsz?

Rod Stewart, Elton John és én egyszer össze akartunk hozni egy bandát Hair, Nose and Teeth (Haj, Orr és Fogak) néven. De végül nem jött össze mert nem tudtunk megegyezni a szavak sorrendjében.

Roger: Ehhez mit szólsz? (rövid szünet) És ehhez? Freddie: próbálkozz tovább! Roger: Na és ez nem jó?? Freddie: (ránéz Roger papírjára) One true religion... Yeah, ez jó!! Roger: büszkén mosolyog.

A tehetség előbb-utóbb kiütközik, drágám.

Minél nagyobb, annál jobb, mindenben!

A Queen hitvallása az hogy fenséges és fejedelmi legyen a megjelenésünk. A pompa hozzánk tartozik, előkelőnek akarunk látszani.

A káprázatos előadásmód rabul ejtett, csak meg kellett győznöm a többieket is.

A többieknek nem tetszik amit az interjúkban mondok. De miért? Én sem foglalkozom azzal amit ők mondanak.

A sikerünk titka, drágám? A mindent elsöprő vonzerőm.

Nem engednek Oroszországba. Biztos azt hiszik megrontanánk az ifjúságot, vagy mi.

Ez a szaros gitár nem tudja eljátszani amit szeretnék. Sajnos csak három akkordot tud de lássuk mi lesz belőle... (Freddie bevezetője a CLTCL-hoz)

New Yorkban léptünk fel egy színházban Mott-tal és az a lökött tyúk (az a fajta aki még a pattanást is meglátja a seggeden) megírta hogy hogy miközben fellépőruhát cseréltem felfigyelt arra hogy zoknit és cipőt is cseréltem. Hozzátette továbbá azt is hogy látja milyen vallású vagyok és hogy nincs rajtam alsónadrág. Külön kiemelte hogy bezzeg Ian Hunter-en van. Ian felfordul ha ezt meglátja...

A sajtó mindig lehúzza a színpompás színpadi show-jainkat de mi akkor is úgy gondoljuk hogy egy koncertnek látványosnak kell lennie!

Mindig is kedvenc célpontjai voltunk a sajtónak mert túl hamar lettünk híresek.

A sajtó kezdettől fogva utált minket mert nem hagytuk hogy ránktelepedjenek, a Led Zeppelin ugyanígy járt.

Mi magunk kicsit gagyik vagyunk de a zenénk az nem semmi!

Mi egy különleges banda vagyunk, csomó szabályt áthágunk. Előttünk még senki sem kombinálta az operát rockzenével, drágám.

Mindannyian nagyon akadékoskodóak és finnyáskodóak vagyunk és nagyon magasra tettük a mércét. Ha egy dalt nem tudunk tökéletesre megcsinálni akkor inkább hagyjuk a fenébe az egészet.

Én mondom nektek, mi addig együtt maradunk amíg egyikünk k...a fel nem dobja a talpát.

Mi vagyunk a legösszeférhetetlenebb együttes a világon de nagyon sok szeretet van minden albumunkban.

Hatalmas az egónk, drágám.

Minden albumunk egy nagy túlzás. De ez a Queen lényege!

Hogy mit csinálok húsz év múlva? Halott leszek, drágám! Micsoda kérdés!

Ha visszagondolok a fekete körömlakkra meg ilyesmikre, azt mondom úristen, mi ütött belém? De szükségem volt rájuk a színpadon, biztonságot adtak. De most már felnőttem... egy kicsit.

Ha már meghaltam, kit érdekel? Engem ugyan nem!

Volt idő hogy a Queen lényege csak az volt hogy eredetiek legyünk.

Miért pazaroljátok az időtöket ilyen hülyeségre? Ennél sokkal eredetibbet kéne csinálnotok. Az előadásmódot kéne előtérbe helyezni a zenével szemben. Legalábbis ha én lennék az énekesetek én ezt tenném. (Freddie Rogernek és Briannek mielőtt csatlakozott hozzájuk)

B...ák meg, drágám, ha még ezt sem értik.

A Queen név még évekkel ezelőtt jutott az eszembe. Csak egy név de királyi és milyen nagyszerű hangzása van!

Igen, de senki sem akarja megosztani az életét velem!

Ma te vagy az utolsó akihez hozzá kell szólnom, szóval szuper interjú lesz, drágám. Nem akarom megváltani a világot, számomra a boldogság a legfontosabb, ha boldog vagyok, az meglátszik a munkámon. És a végén mindent csak rámkennek. Őszinte vagyok önmagamhoz... ami engem illet, néha csak szeretném a lehető legtöbb szórakozást és bulit belezsúfolni az életembe és baromira jól érezni magam – amíg lehet. Megvan neked, kazettán. Hallgasd meg. Jé, ennél közelebb még nem nagyon jártam ahhoz hogy kiadjam magam. Mennyi van még, kezdek unatkozni! (Részletek Rudi Dolezal interjújából, 1984, München)

Tudjátok, sok pletyka kerint mostanában a Queen-ről. Azt sutyorogják hogy szétválunk, mit gondoltok erről? (közönség üvölt: neeeem! és Freddie a fenekére mutat) Innen jön a sok dumájuk! Bocsánat de én azt mondok amit akarok! El lehet felejteni a pletykákat, biztosítalak titeket hogy együtt maradunk mindaddig amíg valamelyikünk k...ra fel nem dobja a talpát.

Tudod, én terveztem a Queen-címert. Egyszerűen a csillagjegyeink illusztrációját kombináltam miközben nem is hiszek az asztrológiában.

A Sheer Heart Attack mindent megalapozott. Onnantól kezdve úgy éreztük nincsenek többé határok és korlátok.

Sz..d le a mát, ez már a holnap!

Ezenkívül, már gázsit sem kapunk. A menedzserünk így is hülyét kapott mikor megmutattuk neki a számlát. Már totál le vagyunk rongyolódva de minden pénzünk vissza van forgatva a lemezünkbe.

Az első időkben mindig a Led Zeppelinhez hasonlítottak minket. Hát, ha valakihez hasonlítunk, akkor az inkább a Beach Boys. A Led Zeppelin túl kemény.

Brian-nek ezentúl sokkal jobban kell vigyáznia magára de mindannyiunknak érdeke hogy többé ilyen ne forduljon elő. Szóval ezentúl egészségesen fog étkezni és remélhetőleg kitér a hamburger útjából :-) (Brian hepatitisz-fertőzéséről 74-ben)

Két évig tartott míg összecsiszolódtunk.

Hogy felsőbb osztálybeli szüleim lettek volna aki tömtek pénzzel? El voltam kényeztetve? Nem. A szüleim nagyon szigorúak voltak. Ráadásul nem is egyke voltam hanem ott volt a húgom is. Bentlakásos iskolába kerültem kilencévesen és nem is láttam őket túl gyakran. Ez a háttér sokat segített abban hogy megtanuljak a saját lábamra állni.

Mindig tudtam hogy sztár vagyok csak most már az egész világ egyetért velem.

Vettem egy házat Londonban amit csak fényképen láttam. Tudom hülyén hangzik de nem volt időm lakás után koslatni.

Tele vagyok vonzerővel. Ez a modern show része. A színpadról mindenkinek juttatok belőle a mozgásommal.

Kikészít mikor jöttment újságírók azt hiszik hogy a művészek felett állnak.

Nem érdekel mit írnak rólunk, a Queen II tökéletesen megszilárdította az öntudatunkat.

Harci díszbe vágom magam – de csak ízléssel.

Az Ealing Művészeti Főiskolán diplomáztam – grafikai illusztrátorként.

Úgy vélem, mindig úgy éltem mintha csillogó sztár lennék. Pedig néha egy penny nem volt a zsebemben.

Van bennem valami idegbaj ami arra késztet hogy mindig csináljak valamit. Nem tudok egész nap az ágyban heverészni és semmit sem csinálni. Tiszta időpocsékolás.

Élvezkedem a színpadi öltözékeimben, számomra ez nem is koncert hanem inkább divatbemutató.

Már nem szexelek hanem tulipánokat nevelgetek, drágám.

Egyszerűen csak úgy gondolom hogy rossz hatással lehetek az emberekre és ennek megfelelően a szerelmem is veszedelmes. Igen, ez így van, de ki is akarná hogy kiszámítható legyen? El tudod képzelni hogy írok egy dalt „A szerelmem életbiztosítás” címmel? Soha nem adnám el!

A bentlakásos iskolában megtanultam hogy csak magamra számíthatok. Mindig szivattak – még az idétlen iskolaigazgató is rám szállt. Én voltam a főbuzi.

Szeretem a bőrt. Fekete párducnak képzelem magam benne.

Szeretem ha az emberek elvarázsolva távoznak a koncertjeinkről. A Queen dalait hallgatva elmenekülhetsz a valóságból, olyanok mintha egy jó filmet néznél.

Szeretem a szórakoztató és vicces dolgokat. Az igazat megvallva a korai ötleteimet a Cabaret inspirálta.

Szeretem különleges dolgokkal körülvenni magam.

Szeretek galériákban mászkálni de keményen dolgozó munkásfiú vagyok és sosincs ilyenekre időm.

Szeretem nevetségessé tenni magam, nem veszem magam túl komolyan. Nem öltöznék így, ha komoly lennék. Addig folytatom amíg még tudok nevetni magamon.

Azt hiszem a zeném magasabb rendű a dalszövegeimnél.

Mindig úgy képzeltem hogy a legnagyobbak leszünk – és így is lett.

Szükségem van a magánszférámra és mindent megtettem hogy megteremtsem. Mint Greta Garbo, ugye? Szűz jegyű mint én.

Viktoriánus stílusban szeretek élni, mindenféle drága kacattal körülvéve.

Soha nem voltam jóban a brit zenei sajtóval. Szupermarket-átverésnek hívtak minket és azt súlykolták az emberek fejébe hogy nem is mi írjuk a dalainkat.

Én nem sztár leszek hanem legenda!

Szeretném ha hat szexi csaj vinne be a színpadra pálmalevelekkel meg minden.

Ha felvállalnám, mindenki elkezdene nyavalyogni: istenem, azt mondja meleg mert most ez a menő.

Ha minket bizarrnak találnak a színpadon, mit mondanak a Tubes-ra?

A végletek embere vagyok, tudod, nap mint nap más vagyok, mint egy kaméleon, és minden nap másmilyen de én jól elvagyok így. Nem akarnék mindig ugyanolyan lenni.

A végletek embere vagyok, van egy nagyon lágy és egy durva oldalam, közte meg szinte semmi más. Ha a megfelelő személy közeledik hozzám, akkor nagyon sebezhető vagyok, mint egy kisbaba, ami így is marad ha működik a dolog... De néha nehéz eset vagyok és olyankor nehéz hozzámférni.

Gyűlölt személy vagyok de én is ugyanúgy utálom a sajtót. Szóval kettőn áll a dolog de megtanultam együtt élni vele.

Bénán kezelem a pénzt, egyszerűen elköltöm amim van.

Csak egy zenei prostituált vagyok, drágám.

Egyáltalán nem értek a pénzügyekhez.

Olyan erőszakos vagyok a színpadon hogy úgy tűnik szörnyeteggé váltam. Ott igazán extrovertált vagyok, mélyen legbelül viszont egy teljesen más ember.

A jogos kritikát szó nélkül elfogadom. De a mocskolódó bírálatokat – felkészületlen újságíróktól – egyszerűen széttépem.

Nagyon érzelmes vagyok, azt hiszem néhány év múlva bele is őrülök.

Eleinte mindig feketét viseltünk a színpadon mert az olyan feltűnő, drágám. Aztán bevezettük a fehéret is a változatosság kedvéért és aztán egyre merészebbek lettünk.

Interjú? Na ne röhögtessen!

Vajon Billy Idol csak utánozni akarja Elvis csücsörítését vagy így született?

Szétcincálja a lelkedet ha folyton csak azt hallod hogy ti egy kamu banda vagytok, tehetségtelenek és a sikeretek csak megjátszott műbalhé.

Jó volt bár megvoltak a szokásos cirkuszok. (A Miracle albumról)

Helló újra, szépségeim – buli van?

Nem szeretek interjút adni, idecsapják elém a magnót és én ettől megkukulok.

Szeretek szar alak lenni. Szeretem szar alakokkal körülvenni magam. Az unalom a világ legsúlyosabb betegsége, drágám. Néha már azt gondolom hogy ez a nagy világjárás is uncsi.

Szeretem ha kényeztetnek, ez hozzám tartozik. Úgy értem, még egy csésze teát sem csinálok magamnak. Reménytelen vagyok az ilyen dolgokban, inkább tartok erre valakit. Én ilyen miliőben élek, drágám!

Szeretem New York-ot. Amikor ott vagyok egyszerűen felkínálkozom. Ez a Bűn városa, nagy b-vel.

Úgy élek ahogy nekem tetszik. Milyen Frank Sinatrásan hangzik! (Utalás a My Way című dal egyik sorára)

Erősen érzelmi beállítottságú vagyok, a végletek embere, ami gyakran romboló saját magam és mások számára.

Lepihenek egy kicsit. Az is lehet hogy kapok egy kis furulyázást. A fenébe is, Halloween van, nem?

Csak egy vén szarházi vagyok aki felébred reggel, megvakarja a fejét és azon gondolkodik kit b...on meg aznap.

Úszom a pénzben drágám. Közönségesen hangzik de csodás. Ez minden amit az élettől akarok, egy csomó pénzt hogy elkölthessem.

Nem fárasztottam magam azzal hogy gitárhős legyek mert nem tudok játszani azon a k...a gitáron!

A szerelem számomra orosz rulett. Senki sem engem szeret hanem a hírnévbe és a sztárságba szerelmesek... A színpadon egy kemény, férfias páncélba rejtőzöm de van egy nagyon lágy oldalam is amely olyan olvadékony mint a vaj.

Sokszor lógunk együtt Rogerrel, bulizunk és játsszuk az agyunkat, már lassan olyanok vagyunk mint egy b..i pár.

Az van, hogy én emberben gondolkodom, nem újságokban. Nem úgy fogom fel hogy a New Musical Express-nek adok interjút, hanem hogy veled beszélgetek. Azt hiszik ezért nem adok interjút, mert ez jön le a sajtóból, pedig nem igaz.

Nem hiszünk abban hogy sessionzenészekkel kéne dolgoznunk, mindent magunk csinálunk, a legmagasabb falsettó hangtól a legmélyebb basszus fingokig, mind mi vagyunk.

Nem kötünk kompromisszumokat.

Zűrös napunk volt a Top of the pops felvételén és Eric Hall, a promóciós emberünk meghívott minket ebédre. Sajnos a többiek nem tudtak jönni mert nekik vissza kellett menniük a stúdióba. Én is inkább csak ittam, nem is keveset és csak nagyvonalakban emlékszem arra hogy este valaki lehúzta a cipőmet és a zoknimat és felakasztotta őket egy lámpaernyőre. Valami olyasmit mondtam hogy „hát, ha mindent le akarsz húzni rólam akkor leveszem előbb a nadrágomat...”

Bárkivel lefekszem.

Riporter:  Szerinted bejutsz a mennybe? Freddie: Nem, de nem is akarok. Riporter: Nem akarsz? Freddie: Nem, a pokol sokkal jobb. Gondolj bele, odalenn vannak a legérdekesebb emberek. Te is ott leszel, szerintem.

Jelenleg a könyvelőnk is John. Ha elhagy a szerencsénk, nem csinálhatunk semmit John engedélye nélkül.

Roger és Brian régen egy Smile nevű bandában zenéltek, az egyik barátom volt az énekesük, én egy másik bandában énekeltem és John is egy másikban basszusgitározott. Különböző területen szereztük a diplománkat és különböző együttesekben próbálgattuk a szárnyainkat. Mikor megismertük egymást és megosztottuk egymással a zenei elképzeléseinket, úgy éreztük hogy ha leülünk és megbeszéljük, tudnánk együtt dolgozni és egy nagyszerű – hogy is mondjam – keveréket tudnánk létrehozni. Roger és Brian megkerestek miután a Smile feloszlott, az ötleteink illettek egymáshoz, úgy döntöttünk beleugrunk és hárman megalapítottuk a Queen-t majd később rátaláltunk John-ra is.

A Sheer Heart Attack borítójáról: Azt a vergődést míg tartott a fotózás, el nem tudod képzelni, drágám. Gondold el meddig győzködtem őket hogy hajlandóak legyenek vazelinnel bekenni magukat és rá még egy kis vizet is locsolni.

Nem tudok egész nap az ágyban fetrengeni, időpocsékolásnak tartom. Nem is nagyon olvasok, azt is időpocsékolásnak tartom. Ezért ki fognak nyírni!

Nem szeretem hogy a fogaim előreállnak. Meg fogom csináltatni egyszer de eddig nem volt rá időm. Ettől eltekintve persze tökéletes vagyok.

Szeretném ha úgy temetnének el mint a fáraókat, a kincseimmel együtt. Ha tehetném építtetnék egy piramist Kensingtonban.

Járom a világot, hotelekben élek. Eleinte egy csomó ember lebzsel körülötted aztán végül feladják és elmaradoznak.

Egy fehér sálat viseltem és egy pohár bor volt a kezemben amikor bemutattak András hercegnek. Annyira ideges lettem hogy nem vettem észre hogy a sálam belelógott a pohárba. Próbáltam nyugodtnak tűnni mikor a herceg azt mondta: Freddie, nem hiszem hogy el szeretné áztatni. Kicsavarta a sálat és ezzel megtört a jég közöttünk. Azt mondtam: „Most már kényelmesebben érzem magam, ki merem nyitni a nagy szám.” Igazán laza pasas, még táncoltunk is. Úgy tűnik benne van minden hülyeségben. Mindezek ellenére nagyon tisztelem a Királyi Családot és hatalmas hazafi vagyok.

A legfontosabb dolog, drágám, hogy mesés életet éljünk. Nem érdekel meddig tart, csak mesés legyen.

Lehetnék Marlene. Micsoda huncut gondolat!

A gyerekkérdésről: Inkább még egy macskát.

Nekem kellenek ezek a pluszfogak!

Szerintem megbolondulok néhány év múlva. Egy leszek a sok önmagából kifordult zenész közül.

A csúcsot céloztuk meg. Nem érjük be kevesebbel.

Szeretem magam furcsa és különleges emberekkel körülvenni mert felvidítanak. A túl egyszerű emberek halálra untatnak. Szeretem a bizarr embereket magam körül. Nyughatatlan és ideges természetű vagyok szóval nem hiszem hogy jó családapa lennék.

Nem volt muszáj levennem az alsógatyám, drágám. Senki sem kényszerített rá.

A legtöbb dalom szerelmi ballada, szomorúságról, kínról és fájdalomról szólnak de ugyanakkor frivolak és gunyorosak is. Alapvetően én is ilyen vagyok.

Nagyon mélyérzésű ember vagyok – ehhez mit szólsz?