Brian May hangrendszere

Kevés olyan gitáros van, akinek hangzása körül annyi misztérium lenne, mint éppen Brian May esetében. Annyira jellegzetesen és másként szól a gitárja, hogy méltán rászolgált a megkülönböztetett figyelemre, azzal együtt, hogy a Queen együttes a Beatles után talán a leghíresebb és legnépszerűbb brit együttes volt. Mindezek együtt generálták azt a jelenséget, ami Brian May gitárhangja körül alakult ki az évtizedek alatt. Az elektromos gitár egy furcsa hangszer abban a tekintetben, hogy alig fejlődik valamit. Ugyanaz a két-három forma és kivitel vezeti a hangszerbolti eladásokat. Ami ettől eltér az a periférián találja magát. Brian May gitárja teljesen eltér a megszokott formavilágtól. Se nem Strato, se nem Les Paul, se nem Tele, se nem más. Ő maga álmodta meg a formáját, a saját kezéhez faragta a nyakát, és felhasznált benne mindent, ami a cél elérését a legoptimálisabban szolgálta az anyagok hozzáférhetőségének kompromitáló szempontjait is figyelembe véve. Így például a tremoló kar egy motorkerékpár alkatrészéből készült. A gitár teste egy régi mahagóni szekrény ajtajából készült. A pickupok pedig a híres angol Burns gitárokból valók, melyeket azzal tett jobbá, hogy kiöntötte őket viasszal, hogy megszüntesse a nagy hangerőn sípolást okozó rezonanciát.

Ez lett a "Red Special" , a sok misztikával körüllengett gitár. Egyetlen eleme sem szabványos, ezért hangja sem szabványos. És tegyük hozzá Brian May ízlése sem szabványos. Talán ennyi az összes titok.

A jól körülírható általános szempontokon kívül van azonban más egyéb részlete is a gitárhangzás titkának, mint csupán a gitár és Brian keze. Aki valaha is hallotta őt élőben, hihetetlen élményben volt része, mert semmi sem olyan, mint általában, minden nagyon egyedi és megfoghatatlan. A jellegzetes Vox hangszín csak egy alapvető kiinduló pontja a végeredménynek.

A Brian May hangzás titka a komplex, összetett voltában rejlik. Van egy nagyon fontos elv, melynek lényege az, hogy egy hangszórón csak azonos fázisban lévő jel szólal meg. A példa kedvéért, ha akar Brian May egy chorusos gitárhangzást, azt három hangszórón jeleníti meg. Egyiken a tiszta direkt hang szól, a másikon a chorus lefelé modulált jele, a másikon a felfelé modulált hangja. Mindez a levegőben keveredik össze, a fülünkben és nem a drótokban és a hangszórók membránjain. Igy nem lesz fáziskioltás és intermodulációs torzítás. Az eredmény egy kisebb teljesítményen is hangosabb, vastagabb tónus.

Brian May állandóan változtatja a hangszer öszeállítását, azonban a fő rendező elv mindig ugyan az: a hangok mindig a levegőben, a fülünkben keverednek össze. Az alábbiakban egyik 1990-ből való konfigurációt mutatom be:

Mint az ábrán látható az egyedi építésű Custom Treble Booster egy jelosztóra kerül, ahonnan a gitár jele 3 felé ágazik el. Az első leágazás a direkt hangot viszi egy VOC AC30-ba.

A másik két leágazás egy Eventide Harmonizer-be vezet, ez valójában egy multieffekt rengeteg funkcióval. Mivel teljesen sztereó effektekről van szó, így a multieffekt kimenetéről jobb és bal csatornaként jut a jel egy-egy további AC30-ba. Ezzel megvalósul az, hogy mindegyik erősítőn ( hangszórón) azonos fázisú jel halad át.

A torzított gitárhang keletkezésének hajnalán még nem voltak eszközök arra, hogy ezt a nagyon izgalmas új hangot formáljuk valamilyen irányba. Néhányak észrevették, hogy a torzítás megformálásának kritikus tartománya a közép frekvencia tartomány. Ennek eredményeként kezdtek megszületni azok a gitárhangok, amik ma már a brit hangszínt és a metál fő hangszíneit testesítik meg. Ilyen volt Toni Iommy (Black Sabbath) gitárhangja is. Ő is szerkesztett egy kifejezetten az alsó középtartományt megemelő boostert. Innen az ő jellegzetes, utánozhatatlanul torkos hangszíne. Szóval a titok akkoriban a közép boosterben volt. Brian May ugyanezt ismerte fel és ő is elkezdett kutatni a megfelelő közép booster irányába, bár ő a felső közepet célozta meg. Glen Fryer készített is számára egy ilyen boostert.

A továbbiakban egy 1990-es összeállítást mutatok be. Az elv változatlan, csupán közel 10 év elteltével az effektek lettek jobbak, vagy legalábbis mások. A fent látható Glen Fryer Treble Booster után a jel egy Dunlop Cry Baby Wah pedálon keresztül jut a Roctron Patch Mate jelosztóba, melyet egy lábbal vezérelhető Midi Mate pedállal vezérelhetünk. A jelosztóból a direkt jel megy az egyik AC30-hoz, majd további négy jelút vezet egy Roctron Intellifex multieffektbe, két Bel visszhang készülékbe, és egy Peterson gitárhangolóba. Az effektek kimenetei visszamennek a Patch Mate-be és onnan már csupán két jelúton, jobb és bal csatornaként hajtanak meg egy-egy AC30-ast.

Azonban csak nagyon ritkán tudjuk meg az igazságot egy-egy misztérium kapcsán. Azt nem szabad elfelejteni, hogy az emberek generálják a misztériumot. Ha valaki megkérdezné Brian Mayt, hogy éppen hogyan van összerakva a hangrendszere, azt ő boldogan elmagyarázná. Viszont ami a színpad mögött van és nem látható, azt az emberek azonnal és nagyon könnyen misztifikálják. Az alábbi képen is látszik, hogy 12 db AC30 van egymás mögé lépcsőzetesen felrakva.

A kép kapcsán voltak viták, hogy vajon működött e mind a 12, vagy csak az alsó 4. Technikailag nem lehetetlen, hogy a jelet szétosztják és eljuttatják mindegyik AC30-hoz. Ez mellett szól az is, hogy így van elegendő felület, hogy versenyezzen a központi hangrendszer felületével és meghatározóbb legyen az ily módon kimunkált hangzás. Ugyanis, ha a külön kezelt hangi összetevők AC30-asait tovább mikrofonozva kihangosítják sztereóban két csatornán, akkor az egész semmit sem ér, mert a különböző fázisban dolgozó jelek megint egy membránra jutva keverednek össze. Tehát valószínűsíthető, hogy mindegyik erősítő működik, de az alsókról szedték le a mikrofonokkal a PA számára a jelet.

Egy másik esetben Brian azt mondta, hogy a basszusgitárosuk készített neki egy kis tranzisztoros erősítőt, mely azon a kritikus magas közép tartományon dolgozott, amire annyira szüksége volt Brian-nek. Ez a legendás Deaky. Állítólag ennek a jelét továbbította Brian May a jelosztóba és innen volt meg a torzított hang.

Íme a Deaky:

Persze nem szabad megfeledkeznünk a gitárról, a saját készítésű hangszerről, ami köré külön misztériumot építettek. Az elmúlt évtizedekben több cég készített Brian May nevével jelzett azonos alakú és kivitelű hangszereket, egyik másik lehet, hogy valakinek sokkal jobban tetszene, mint az eredeti Red Special, azonban a Red Specialból csak egy darab van, az pedig Brian kedvence. Csak a gitárról és annak történetéről, pontosabban többszöri reinkarnálódásának történetéről is sok-sok oldalt lehetne megtölteni. Őszintén remélem, hogy ezzel a kis összeállítással sikerült jó ötleteket adni a gitárhangépítőknek.